Elképesztő mennyiségű sminkanyagot tudunk vásárolni, amiről aztán otthon derül ki, hogy mégsem jó, mégsem tetszik, nem nekünk való, de kidobni, vagy elajándékozni nincs szívünk; bedobjuk hát sminktáskánk mélyére, hátha egyszer mégis… Igazából, ha tényleg megfelelő anyagok rejtőznének a táskában, a nekünk való színekkel (ehhez tudni kell, a meleg, vagy hideg típushoz tartozunk, hogy az annak megfelelő színeket használjuk!), egészen kicsi neszesszer is megfelelne a célnak. Először is kell egy jól fedő, nagy festéktartalmú alapozó; ennek kell ugyanis a bőrünket elcsúfító, „nemkívánatos elemeket” eltakarni (és nem a korrektornak, ami optikai okok miatt világosabb, mint az arcbőr)! Azt, hogy mennyire fed az alapozó, a csukló belső felén tudjuk megnézni: ha elfedi a kék ereket, megfelelő lesz a pattanásokra is. Ha átment az első próbán, még mindig ott a probléma: melyik szín jó az arcra? Minden esetben a homlokon kell megnézni: a teszterből keveset a homlokon (!) szétmázolunk, és a bőrhöz legközelebb levő színárnyalatot kiválasztjuk, ill. az egy, de csak egy árnyalattal világosabb is megfelelő. A megfelelő alapozó a nyitja ugyanis egy szép sminknek: ha nem fed, nincs értelme felrakni az arcra; ha meg túl sokat teszünk fel, „vakolatként” fog ülni a bőrön. Ezért vékony rétegben is jól takaró, bőrbarát alapozó kell; ilyenek például az Estée Lauder, vagy a Bourjois alapozók. Minden esetben a háromszög alakú, megnedvesített szivaccsal vigyük fel az arcra, így tartósabb és szebb lesz az eredmény. Ha tényleg jó az alapozónk, korrektorra igazán nincs is szükség, ugyanis a tévhitek ellenére a korrektor csak a szem alatti karikák eltüntetésére szolgál, ill. alapként a szemhéjra (ugyanis könnyebben tudunk dolgozni, nem fog csíkozódni, elmaszatolódni az anyag, ha nem közvetlenül a szemhéjra tesszük a ceruzát, szemhéjport). Ha ragaszkodunk a korrektorhoz, a Clinique szivacsos, folyékony korrektora nagyon jó. Az esetleges bőrhibák eltüntetésére (amik természetesen a fontos események előtt jelennek meg: randevú, munkamegbeszélés, buli, stb.) az alapozót kell még egy rétegben felvinni a csúfságra! Az alapozó, korrektor lemattítására a porpúder való, nem az összepréselt kőpúder (kis kinyitható, tükrös kompaktban), ugyanis a kőpúdert nem tudják olyan finomra megőrölni, hogy csak leheletvékonyan fedje az arcot, a nagyobb szemcséi miatt ezért púderesebb hatású lesz tőle az arc. Ha nem akarunk a színválasztással bajlódni, áttetsző porpúdert válasszunk, így megkíméljük magunkat a bosszúságtól, hogy túl világos, ill. túl sötét a púder. A porpúdert pufnival kell – finom, de határozott mozdulatokkal – belenyomkodni az arcba, és csak a felesleget kell a minden nő által ismert nagy púderecsettel lesimogatni az arcról.